Agadír és a fára mászó marokkói kecskék

Az Atlanti-óceán partján állok. Szemben az óceán, jobbra egy hegyecske, amelynek oldalán hatalmas, arab nyelvű felirat: Isten, haza, király. Esténként ki is világítják, igazán attraktív.

Agadír kitűnő hely egy családi nyaralásra is, gondozott strandja tíz kilométer hosszú, nagyon jó minőségű a víz, a part, a homok, a biztonságra lovas rendőrök ügyelnek, de egyáltalán nem zavaróak. Miért is félne tőlük a turista?

A városban járva-kelve úgy látom, elsősorban a praktikusság, az átláthatóság vezérelte az építőket, no meg a vasbeton szerkezetű épületek biztonsága, így Agadír nem különösebben szép város, bár a hangulata kellemes, sőt, az Atlanti-óceán nyaranként hűti az ideérkező forró, szaharai légtömeget, ezért még július-augusztusban is elviselhető a klíma.

A portugál hajók az 1400-as évek végén horgonyoztak le ezeken a partokon, ők alapították az erődöt, a jelenlegi kikötő-felügyelőt, ezt a „pozícióját” alátámasztják a ma is impozáns bronzágyúi, innen mindent elérhettek a városban. Majd változtak az idők, és jöttek az agilisabb, tettre készebb hódítók, a spanyolok, a franciák.

Ám szerencsére itt maradt a portugál erőd, utóbbi közel kétszázötven méter magasságból felügyeli a kikötőt, amely forgalmas és szerintem mindenféle titkokat is rejt. Ezt onnan sejtem, hogy a várossal egyetemben természetesen a kikötőben is bőszen fotóztam, ám néhány kisebb hajónál kifejezetten idegesek lettek tőlem az emberek; szerintem hasiscsempész hajók voltak; toltam is arrébb a biciklit, nem volt kedvem konfliktusba keveredni.

A gyanúmat persze az is megalapozta, hogy esténként az Atlanti-óceánba bukó nap látványát nem tudtam úgy végigélvezni a parton, hogy ne jöttek volna oda marokkói srácok, bőszen kínálgatva mindenféle bohócságokat. A teljes képhez hozzátartozik, a hajók többsége valóban ártatlanul, halakban, leginkább szardíniákban utazott, több helyen is megálltam, és végignéztem a halászok és a kereskedők, vendéglősök alkudozását.

A kellemes üdülővárosban mindent megkap, elér az ember. A remek tengerpartról volt szó, a tengerparti éttermek, halétkezdék kínálata bőséges, a városban boltok sokasága várja a turistákat, van nagy piac, fix áras bolt is – ha valaki netán unná az alkudozást.

Számos, a nyugati turisták ízlése szerint kialakított bár, pub működik, bár én nyilvánvalóan csak oda mentem be, ahol helyiek ültek, és nem nyugati kommersz, „bárhol lehetne” hangulatú helyekre. Ahogy egy menő üdülővároshoz illik, mindenféle vízi sportot lehet űzni, vagy szafarikra menni, terepjárókkal száguldozni a homokdűnék között. A közbiztonság is teljesen rendben van, egy ilyen üdülővárosban vigyáznak az aranytojást tojó tyúkokra, a turistákra.

VI. Mohamed és egész családja a marokkóiak büszkesége, mindenhol kint vannak a fényképeik, sőt, a király az tavaszt is megúszta kisebb alkotmánymódosítással, amely valamivel kevesebb jogosítványokat ad neki a kinevezések ügyében. Távozása szóba sem került, ahhoz túlságosan szeretik és tisztelik a marokkóiak.

Ha valaki a mozgalmasabb turizmus híve, számos lehetősége van egy vagy több napos kirándulásokra. Marrakesh az egyik legnagyobb név a marokkói turizmus palettáján. Nem is a cápavadászat vagy a hajókirándulás az igazi élmény, hanem Essaouria és az Atlasz-hegység.

Utóbbinál mély szakadékok, magasra szökő hegyek, hágók, kanyonok, hegyi oázisok, keskeny szorosok, rózsaszín sziklák, narancsligetek, mandula- és pálmafák segítenek a relaxációban, szamarakkal, tevékkel, kis berber falvakkal, jó berber étkekkel, szőnyeg- és ezüstárus boltokkal egyetemben.

Essaouria neve talán többet mond a magyar fülnek úgy, hogy Mogador, mogadori rózsa, ez volt ugyanis a neve a középkorban. Marokkó egyik legszebb tengerparti városának tartják, az is, jellegzetes kék-fehér házai a portugálok hódítókra emlékeztetnek, a hatvanas években viszont már a nyugati művészvilág fedezte fel magának.

Agadír környékén egyébként rengeteg kecskét lehet látni az argana fákon, ez utóbbi az olívafákkal van rokonságban, a kecskék szereik a bogyóit, leveleit, és mivel nem érik el a csemegét ágaskodva, így hát felmásznak rá, jó fejek: segíts magadon, és Allah is megsegít.

Címkék: Agadír, Marokkó
https://6kontinensvandora.blogstar.hu/./pages/6kontinensvandora/contents/blog/21888/pics/lead_800x600.jpg
Agadír,Marokkó
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?