Avignon: „a kultúra a legdrágább”

A városban, Jean Vilar, színész, rendező, igazgató tevékenységének köszönhetőn 1947 óta rendezik meg nyaranta az Avignon Fesztivált, amely a kortárs színjátszás egyik legfontosabb eseménye, fő helyszíne a Pápai Paloták híres díszudvara, de az óvárosban több tucat más helyszínen is működnek játszóhelyek.

A fesztivál méreteire jellemző, hogy évente általában mintegy harminc-negyven ország ezer társulata mutatkozik be Avignon utcáin, terein, padlásain. Színház lesz a város régi kápolnáiból, gimnáziumai, kollégiumai udvarából, öreg mozikból, kis éttermeiből. Ám még így sincs elég a hely az öt földrészről érkező a társulatok számára, így színház lesz a régi tűzoltólaktanyából, a Rhone folyón horgonyzó uszályokból, a régi kőfejtőkből, a napraforgómezőből...

A közel száz teátrum közt akad 20 fős tanterem, akad a 2200 férőhelyes monstrum. És akkor még ott az utca... A történelmi belváros utcasarkain, terein, szökőkútjainál bármely pillanatban, a semmiből színházi előadás veheti kezdetét. A számos kardnyelő, utcai zenész, bűvész és egyéb mutatványos már csak az egy négyzetméterre jutó látványosságok számát szaporítja.

Ami pedig a kolléga mondatát illeti, a „kultúra a legdrágább”, az Avignon Fesztivál költségvetése 12-13-14 millió euró, ennek nagyobb része támogatás, negyven százaléka viszont a fesztivál saját bevétele.

Ám olyan kalkulációt is olvastam francia lapokban, hogy minden befektetett euró 5-6 eurót hoz vissza, gondoljunk csak bele, micsoda bevételre tesznek szert a szállodák, hotelek, panziók, ifjúsági szállások, tehát a drága kultúra végeredményképpen visszahozhatja valamilyen mértékben a befektetett költségeket, ha ezt az ötszörös-hatszoros arányt kicsit túlzónak is tartottam.

Avignon egyébként is a kultúra és a műemlékek városa, turistáskodni is óriási élmény benne. Bizonyára sokan ismerik a ”Készen áll már a híd, körtánc járja Avignonban” kezdetű örökzöld „dalocskát”, mellyel a XII. században épült híd felavatásának állítanak emléket; a dal egyébként a magyar általános iskolai ének-zene könyvekben is szerepel.

A híd, hivatalosan Pont Saint-Bénézet, ma már nem íveli át teljesen a Rhone folyót, mert a XVII. században egy áradás elsodorta a túlsó felét, a városhoz közelebb eső „ötven százalék” azonban megmaradt, jó pénzért, mamuszban végig gyalogolhat rajta bárki.

Azaz, gyalogolhatna, mert ez az első nap nem sikerül: hat óra előtt pár perccel érkezünk és jegypénztáros hölgy kérlelhetetlenül közli, jöjjünk holnap. Nem baj, holnap visszajövünk, ráadásul a romjaiban is gyönyörű, régi középkori híd mellett egész Avignon egy óriási műemlék, bőven akad más látnivaló. Történelmi belvárosát 1995-ben méltán nyilvánították hivatalosan a világörökség részévé.

A város egyik központja a Pápai Paloták épületénél található, a város a XIV. században a francia főpapok által választott ellenpápák székhelye, akik kiátkozták a Rómában megválasztott pápákat.

Ezt az időszakot nevezik egyébként a pápák avignoni fogságának, amely hatalmas fellendülést hozott a városnak. Ekkor építették a hatalmas, bevehetetlen erődítményt, a „fortification-t”, ahol az avignoni pápák biztonságban voltak.

A pápák – minő véletlen, valahogy mindig a francia kardinálisok közül kerültek ki - teljes „önellátásra” berendezkedve saját pénzt vertek a palota falai között. Egy magyar kapcsolat: a várost Nápoly királynőjétől és Provance grófnőjétől a meg is vásárolták 1348-ban, a hölgyet a magyar történelemben Nápolyi Johanna néven ismerjük és arról hírhedt, hogy férjét, Nagy Lajos királyunk öccsét meggyilkoltatta. Az erős egyházi befolyás egyébként a fogság megszűnte után is megmaradt, csupán a francia forradalom idején tört meg. A fortification megmaradt, és lakosok véleménye megoszlik abban, hogy a galambok ürüléke vagy az autók által kibocsátott égéstermék rongálja jobban a műemlékeket.

Avignon - miként például Bologna, Salzburg – a kultúra, a fesztiválok, a rendezvények városának számít. A középkori építészeti emlékein túl múzeumok sokasága, kiállítások, tárlatok, galériák, ódon utcák boltjai várják a látogatókat.

Nem szabad kihagyni a Calvet-múzeumot, benne az avignoni „primitívek” gyűjteményét, itt egy festői irányzat tagjai alkotásairól van szó. A Musée Requien, amelyben növényritkaságok, ásványok találhatóak. A pápai könyvtár, ahol közel ezer kódex található. Az avignoni szikla (ez is a pápai palotában van) feledhetetlen panorámájával, napórájával. Az „Áldás völgyében” pedig Európai egyik legnagyobb karthauzi kolostorát találhatjuk.

A város másik központja Place de Horloge, az Óra tere, ami leginkább a mi Liszt Ferenc terünkre emlékeztet (igaz, mintegy háromszor-négyszer nagyobb): kávézó, étterem egymás hegyén-hátán. Nekem nagyon jó dolgom volt, a téren laktam egy kis szállodában.

Címkék: Avignon
https://6kontinensvandora.blogstar.hu/./pages/6kontinensvandora/contents/blog/22260/pics/lead_800x600.jpg
Avignon
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?