A téli Zakopane

A kicsiny hegyi falu életét a 19. században változtatta meg Józef Stolarczyk lelkész és Tytus Chalubinski varsói orvos. Stolarczyk atya arra beszélte rá a helybélieket, hogy nyaralóikat adják ki bérbe az akkor még elsősorban Krakkóból érkező városi nyaralóknak.

Ezt követően nem volt megállás: elterjedt a kilencszáz méter magasan fekvő, kétezer méter magas hegyekkel övezett falu kristálytiszta levegőjének híre – egyébként a közelben található Lengyelország legmagasabb pontja, a 2499 méter magas Rysy – és megérkeztek Németországból és a Monarchia területeiről is a pihenni vágyók. (Napjainkban is nagyon jó a levegő, köszönhetően a környezetbarát geotermikus fűtésnek.)

A „hegylakók” a „goralok” (nem mellékesen Báthory István, erdélyi fejedelem és lengyel király telepítette őket erre a környékre) megépítették az első nyaralókat és panziókat, majd belefogtak a szanatóriumok alapköveinek letételébe is. A századfordulóra megérkezett a vasút, a gőzmozdony, amely természete ellenére nem tudta tönkretenni a hegyekből áradó jó levegőt.

A nyaralók után jött a következő hullám, a túrázók baráti társaságai, és itt lép be a képbe Chalubinski doktor, aki a természetjáró kirándulások első művelője volt, nevét jelenleg a Tátrai Múzeum viseli, ahol számos népművészeti alkotást, valamint a tátrai fauna növényeit, állatait, kőzeteit tekintheti meg a látogató.

Újabb fejezetet a síelők nyitottak: Zakopane a huszadik század első felére a síelés bölcsője és a nemzetközi versenyek központja lett.

Itt követték el az első síversenyt és síugróbajnokságot; mára nehéz lenne felsorolni a sífutásban, műlesiklásban vagy biatlonban rendezett nemzetközi bajnokságok számát. (Egy fájdalmuk van csupán a lengyeleknek, jelesül: téli olimpiát eddig még nem sikerült rendezniük.)

A város és a síelés szerelmese volt maga II. János Pál pápa is, aki annak idején még Karol Wojtyła néven röpült a pályákon. Krakkói érsekként számtalanszor visszatért szeretett városába, ahol pápaként is több szentmisét celebrált.

A sípályák közül akadnak kezdőknek való kedves lankák, profiknak dukáló meredek hegyoldalak, a síelők munkáját mintegy félszáz különböző típusú sífelvonó segíti. A város északi részéből, Kuznicéből – ide már tilos autóval behajtani, gyalog, lovas szánnal (nyáron hintóval) lehet feljutni - induló felvonó a közel kétezer méter magas Kasprówy Wierch hegycsúcsra visz fel.

A másik nagy síterepre a város központjából – ez alacsonyabban, „csupán” 1200 méter magasan található – egy sikló, itteni nevén gubalowka visz fel. Az alant elhúzódó városra talán innen nyílik a legszebb kilátás. A kisebb-nagyobb sípályákra fel lehet még jutni ülő- és húzólifttel, csákányos vagy székes felvonóval, és van még szlalom-pálya, síugró tornyok. Zakopanéban számos kölcsönző (mindent lehet bérelni, egészen a snowboardig) és hivatásos síoktató található.

Hétvégenként és főszezonban este hat óra után már nehéz beférni egy jó étterembe a sétálóutca (Krupówki) közelében.

Az utcai árusok flekkensütőin a turista akár saját kezűleg is elkészítheti a nyers kolbászt, ám meleg helyre vágyunk, így jó órás körözés után végre a sétálóutca alsó végén, a piachoz közel találunk egy üres asztalt.

Ám szemben a fából épült nagytemplom, és a mélyen katolikus lengyelek ilyen helyen nem csapolnak sört, és egyáltalán nem árulnak semmilyen alkoholtartalmú italt. Újabb vesszőfutás, majd csodák csodája, az egyik étteremben éppen fizetnek.

Zakopanéban jóformán minden fából épült (látni azért remekbeszabott, „modern” vonalvezetésű, kőből épült templomot) a különbség csupán annyi, hogy akadnak épületek, amelyek alapja terméskő. Az úgynevezett zakopanei stílust Stanislaw Witkievicz alapította meg, az ő keze nyomát viselik a faházak és a városkép kialakulása idején a környék összes építtetője az ő házait másolta.

Éttermünk is ebbe a kategóriába tartozik. Zenekar is megtiszteli játékával a közönséget, a hangulat annál is inkább jó, mert a fából épült étterem melegséget sugároz, és asztalunk leginkább egy fából készült szánra hasonlít. Amit tapasztalataink alapján jó szívvel ajánlható: a cékla és a borscs leves. Előételként a bigos (ez leginkább a káposztával készült (!) gulyáshoz hasonlít, de még annál is tartalmasabb) és a káposztában megfőzött különböző húsok, tejfölös balti hering ajánlottak, a halételekből egyébként nagyon gazdag a választék.

Érdemes kipróbálni a füstölt birkasajtot, italok közül a bivalyfüves pálinka (zubrowka) ragadott meg leginkább, és érdekes kísérletként említhető a forralt sör, illetve a mézbor. Desszertként kompótok – miként halból, ebből is mindenféle van – vagy almás lepény ajánlott.

Zakopane egyébként kulturális centrum is, számos alkotó (például az író, Henrik Sienkiewicz egy időben itt lakott) vagy sportoló telepedett le itt; és gyakran rendeznek itt filmszemléket, színházi találkozókat, zenei eseményeket, itt tartják például a nemzetközi hegyvidéki folklórfesztiválokat. A városban sok műemlék található, egyes utcákban sétálva (Koscieliska) az ember skanzenben érezheti magát.

https://6kontinensvandora.blogstar.hu/./pages/6kontinensvandora/contents/blog/24508/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?