Dalmáciai magyar emlékek

Állok Dubrovnik hatalmas városfalán, magassága huszonöt méter, szélessége hat méter, hossza közel két kilométer. Európában kevés hozzáfogható van, Málta fővárosában, Vallettában, s talán még a pápák francia székhelyén, Avignonban láttam hasonlóan impozáns erődítményrendszert.

Béke, nyugalom honol, ragyognak, fehéren csillognak a falak, a hajók – innen kis maketteknek tűnnek - lassan úsznak be a kikötőbe. Vakít a mediterrán nap, július van, hatalmas a hőség, bemegyek a várfalba épített egyik büfébe, limonádét inni.

Könyves Kálmánt nyolcszáz éve koronázták horvát királlyá, Dubrovnik (Ragusa) Nagy Lajos által, a XIV. században lett a lovaguralkodó három tenger mosta birodalmához (Adriai, Balti, Fekete) csatolva.

Évszázadokon át az európai politikát meghatározó Velence méltó vetélytársa volt, még a hatalmas Ottomán Birodalommal szemben is sikeresen megőrizte függetlenségét; a Bokar-, a Minceta-, a Lovrijenac-erőd védői tudtak az ágyúkkal bánni; az erődök napjaink nyári kulturális fesztiváljainak idején színházi előadásoknak adnak otthont.

Hanyatlását – fénykorában, negyvenezer lakosával, Európa egyik legnagyobb városa volt – a világpiaci változások okozták, a Földközi-tenger a háttérbe szorult a világóceánok kereskedelme mögött, erre tetőzött rá 1667-ben egy pusztító földrengés. A várost újjáépítették, majd jött Napóleon, a Habsburgok, az I. világháború, Jugoszlávia. 1979 óta a világörökség része, a mai napig emlékszem az 1991-es szörnyű hír keltette döbbenetemre: a szerb csapatok lövik a várost. Ezt a pusztítást is helyrehozták a lakosok.

Lent a mélyben vár ránk az Óratorony, Onofrio mester kútja, a Sponza-palota, a régi kikötő, a Szent-Balázs templom, a Ferences-templom (itt található Szent László jobbja), a Dubrovniki Katedrális, a Püspöki-palota, a várostól pár perc hajóútra lévő szigetecskék, Szabó Lőrinc emléktáblája, aki számos verset alkotott itt, az Orlandó-oszlop, melyet Luxemburgi Zsigmond ajándékozott a szabad királyi városnak.

Lépkedek lefelé a lépcsőkön. A horvátok büszkék a közös történelmünkre, midőn a nagyhatalmú bánok, miként Erdélyben a vajdák, a magyar királyok nevében irányították a nagyfokú autonómiát élvező „társországot”. Dalmáciában lépten-nyomon magyar emlékekbe botlunk, Trogir (Trau) váráig üldözték a tatárok IV. Béla királyt, Klissza sziklavárában született Árpád-házi Szent Margit, Könyves Kálmán királyuknak tartják, mint régi uralkodóikat.

Lépkedek lefelé a lépcsőkön, holnap már indulni kell Közép- és Észak-Dalmácia felé, északra, Hvar és Brac szigete, a Makarskai Riviéra, Diocletianus római császár városa, Split vár rám.

A következő állomás Brac szigete. A híres kőfejtő miatt – a változatosság kedvéért - fehéren csillognak a sziget települései, került innen kő- és márvány Washingtonba, a Fehér Házba is annak idején, manapság luxusvillák építéséhez szállítják az értékes anyagot.

Sokan mondják, az Adria legszebb és legnaposabb strandja Bol városkája mellett található, az Arany-szarv (Zlatni Rat), amely a tengerbe közel hétszáz méter mélyen benyúló földnyelv és széljárás irányától függően változtatja alakját. Az Arany-szarv környékét szemmel láthatólag nagyon kedvelik a szörfösök is.

Még egy rekord Brac-csal kapcsolatban: az adriai szigetek közül itt található a legmagasabb csúcs, a közel 800 méter magas Vidova Gora. A magasból tiszta időben gyakorlatilag az egész dalmát szigetvilág látható.

Másnap, Hvar szigete következik, amelyről több útikönyvben is olvastam, a világ tíz legszebb szigeteként tartják számon. A szigeten – a változatosság kedvéért – fehér kőből épült, mediterrán városkák üdítik az ember lelkét, olajfaligetek, levendulamezők, és szőlőültetvények váltják egymást, Jelsa városában Európa egyik legszebb mediterrán parkja látható.

A napsütéses napok száma, a klíma miatt a Hvar-szigeti borok az ókor óta híresek. Következik Horvátország legidősebb települése, Stari Grad, annak idején még görög telepesek alapították, ma a sziget leglátogatottabb helye.

Makarska (és környéke) bájos mediterrán hely (régió), csodálatos óvárossal, fenyőerdőkkel, szép, kavicsos tengerparttal, földnyelvecskékkel, amelyek tetején kis kápolnák találhatóak. A strandok közt is lehet válogatni, akad nyüzsgőbb, ahol a nyaralók a parton, a vízben vagy a koktélbárban „pihenhetik ki” magukat, és akadnak részek, ahol a fenyők árnyéka óv a naptól, a távolság a zajongóktól, a kavicsokat már sziklák váltják fel, és a nyaralónak csupán annyi helye van, hogy hallgassa az őslakos kabócák fáradhatatlan ciripelését, concertóját.

Makarskán a tengerparttól meredeken emelkedik a szint, a negyedik, ötödik utcában lakó turistának már meg kell gondolnia, naponta hányszor teszi meg az utat. Persze, ilyen helyen nem lehet kérdés, megéri kapaszkodni, például, a világ legnagyobb kagyló- és csigagyűjteményét bemutató Kagyló-múzeumért.

Utolsó állomás, a Zágráb utáni a második legnagyobb város, Split felé közeledünk. Diocletianus császárnak – amikor még csupán ambiciózus légiós tiszt volt - egy druida papnő azt jósolta, ha megöli a vaddisznót, uralkodó lesz. Évekkel később jött rá a jóslat értelmére, az elődjét megmérgező vetélytárs katonatiszt neve Aper volt, ami latinul vaddisznót jelent. Beváltotta a jóslatot, és az akkori világ ura, a római birodalom feje lett.

Amikor visszavonult az uralkodástól, egy barátságos tengeröblöt választott, itt építette fel a palotáját, és lett a Split első lakosa. Az épületegyüttes – a változatosság kedvéért fehér márványból készült - falai közé egy egész város befért. A palotában lévő Szent Dujmo (Split védőszentje) székesegyház főkapuja felett – ez sem meglepetés -, két kőkoporsóban, két magyar királylány, IV. Béla lányai nyugszanak.

https://6kontinensvandora.blogstar.hu/./pages/6kontinensvandora/contents/blog/25346/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?